Ez a majdnem 190 centis, sötétszőke, kanadai ifjú Leonardo DiCapriót és Ryan Phillippe-et ütötte ki a versenyből, amikor George Lucas "arcot" és "testet" keresett Anakin szerepére. Bizony ám, nem színészt. Szempárt, fintort, izmot, sármot, loknit, romlatlanságot, amit fel tud kínálni a számítógépes grafika ördögeinek, hogy ellenállhatatlan hőst varázsoljanak a Csillagok háborúja rajongóinak.  

Christensen nem szebb, mint DiCaprio, és nem tehetségesebb, mint Phillippe, viszont annál fiatalabb. Április 19-én múlt 24 éves - ezzel nyert. Pár hete ő alakítja Anakin Skywalkert, a későbbi Darth Vadert a Csillagok háborúja-eposz harmadik és egyben befejező, mégis hatodikként elkészült epizódjában, A sith-ek bosszújában. De Hollywoodban Christensen sorsa sem kétséges, hiszen vele van az erő...

Nem titok, elsősorban a fizikai adottságaid miatt választott ki George Lucas. Miután úszol, teniszezel, motorozol, szörfözöl és futsz, nem is kellett helyetted kaszkadőr?

"Mutassam a sérüléseimet? Az egyik vívójelenetnél akkorát taknyoltam, hogy teljesen kiment a térdem. Hetekig kék-zöld volt a kezem, és így be volt dagadva a karom. De ez olyan szerep volt, hogy minél többet kapsz, annál jobban csinálod."

Minden magazin címlapjáról te mosolyogsz. Ráadásul olyan önbizalommal, mintha nem tartanál attól, hogy leketyeg a 15 percig tartó világhír.

"Nem tudom befolyásolni, hogy Hollywood megrágjon és kiköpjön, tehát nem érdemes görcsölni. Megpróbálok a munkámra koncentrálni, és érdekes, izgalmas szerepeket vállalni, mert csak így tudom tovább építeni a karrieremet. És ha momentán Hollywood kihasznál, akkor ez fordítva is igaz. Én is kihasználom Hollywoodot, és maximálisan megfejem a lehetőségeimet.”

Vagyis a félénkséged csak látszat, és tényleg veled van az erő?

„Szeretném remélni! Nézd, Anakin bőrében töltöttem az elmúlt két évemet, hihetetlenül megdolgoztatott. Rám férne egy kis pihenés, de sajnos ebből nekem most nem sok jut. Egy picit leálltam, hazamentem Torontóba a szüleimhez, lötyögtem egy kicsit Los Angelesben, és elvállaltam egy színpadi szerepet Londonban. De már megint forgatok.”

Boccaccio Dekameronját Olaszországban. Szereted?

„Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze! Csöndesen teszem hozzá, hogy Boccaccio teljesen kimaradt volna az életemből, ha nem rendel magához Dino DeLaurentiis mester, és nem ajánlja fel a szerepet. Sose hittem volna, hogy a Dekameron ennyire szórakoztató! Tele van szellemes csipkelődéssel és fordulatokkal, tök más, mint amit eddig csináltam.”

Úgy mondod ezt, mintha legalább tíz főszerep lenne mögötted, pedig csak kettő van: A hazugsággyáros és Az élet háza. Meg persze a Csillagok háborúja.

„De micsoda különbség! Ég és föld! Az élet háza is, A hazugsággyáros is karakterszerep volt, azt elemezte, mi megy végbe a főszereplő srác fejében. A Csillagok háborúja egy nagy-nagy epikus sztori, amit a szereplők görgetnek előre, és nem ők a fontosak, hanem a történet meg a látvány. Pont erre céloztam az előbb, hogy mostantól inkább karakterközpontú filmeket akarok csinálni, mert színészileg ebben van az igazi kihívás, nem pedig a Csillagok háborújában, ahol teljesen ki vagy szolgáltatva a rendezőnek.”

És hogyhogy kimaradt Boccaccio, ami kötelező olvasmány a gimiben? Vagy kanyarós voltál?

„Nem… Tudod, én nem jártam rendesen suliba, mert a filmezés miatt muszáj volt magántanárral tanulnom. Amit őszintén szólva nem nagyon bántam, mert már általánosban kiderült, hogy az iskola meg én… szóval… Minden szülőin az jött elő hogy a Haydennel amúgy nem lenne semmi baj, ha hajlandó volna odafigyelni az órán.”

Miért, mit csináltál?

„Megállás nélkül ábrándoztam, hogy ez lesz meg az lesz, és ez a mai napig így van.”

Arról, hogy színész leszel?

„Ááá! Tök véletlen, hogy belecsöppentem a szakmába. A nővérem (Heysa) járkált egy ideig mindenféle színészválogatásra, és az ő ügynöke vitt bele. Magamtól eszembe nem jutott volna. Talán pont ezért sikerült. Az tetszett meg benne, hogy valaki másnak a bőrébe bújhatok. Aztán fokozatosan belejöttem, mint kiskutya az ugatásba. Azt nem mondom, hogy a körítés is tetszik, mert a felhajtást nem nagyon csípem, és ha csak tehetem, ki is hagyom. Annak idején szinte szégyelltem magam, amikor az osztálytársaim rágták a fülemet, hogy nem te voltál az a srác abban a tévéreklámban? Mindig megpróbáltam kibújni valahogy. Aztán a gimiben – amíg rendesen jártam – beiratkoztam a színjátszó szakkörbe, és hát, ahogy lenni szokott, a tanár addig rugdosott, amíg elhittem, hogy tényleg szorult belém valami tehetség."

Most viszont már nem bújhatsz el a világhír elől, amit – tetszik, nem tetszik – magadnak kerestél.

„Bizarr helyzet, mondhatom, mikor odajön egy vadidegen ember és elkezd hozzám beszélni. Eleinte törtem a fejem, hogy honnan a csudából ismerjük egymást. Aztán mindig rájövök, hogy sehonnan. Ismernek a moziból és beszélni akarnak velem. Meg bámulni. Ezekben a hetekben körbeutazom Európát. Ott leszek a Cannes-i Filmfesztiválon a nagyival meg az anyuval, aztán Berlinben, Rómában, Londonban a premiereken. A világhírt csak egy módon lehet egészségesen kezelni: szerényen. És kellő öniróniával. Ugyanis mi nem vagyunk félistenek, csak színészek.”

És amikor nem voltál sem félisten, sem színész, te is rajongtál a Csillagok háborújáért?

„Kiskoromban inkább számháborúztam, viszont a bátyám élt-halt a sorozatért. Az összes figurát megvette, és szabályosan dugdosta őket előlem, mert rettegett, hogy összetöröm vagy összekaristolom. Akkor láttam először a Csillagok háborúját, amikor kijött a digitális verzió. Akkor persze engem is elért a vírus."

Hát, ha a bátyád nem nőtte ki a gyűjtőszenvedélyét, akkor most elég értékes darabokat kaphatott tőled.

„A fénykardomat, egy-két jelmezemet meg a csizmámat. Cipőmániás vagyok, az összes filmemből gyűjtöm a cipőket…”

Pedig a ruhatervezők sem panaszkodhatnak, őket is reklámozod. Zegna, Ralph, Lauren… melyik a kedvenced?

„Nézz rám, és már tudod is a választ. Valami olyan fokon nem vagyok divatbolond, hogy az már szégyen. A magazinfotózáshoz azt veszem föl, amit rám adnak. Hétköznapokon meg póló, farmer, pulcsi. Hogy milyen márka, fogalmam sincs.”

És ha szabad érdeklődnöm, a barátnődnek sincs?

„Uh… pont most szakítottunk, úgyhogy momentán a senkiföldjén vagyok.”

Tehát szabad vegyértékű Anakin csinos szőkét keres.

„Hohó! A csinos szőke ellen semmi kifogásom, de ha csak ez van, az kevés. Csak akkor jöhet, ha szerény, őszinte és értelmes is. Csupa olyan tulajdonság, ami más srácoknak valószínűleg nem számít, de nálam alapvető.”